Egy tavaszi nap volt. Éppen a bevásárlásból érkeztem meg a Big Hit stúdió felé, megpakolt szatyrokkal. A menedzser elküldött kajáért és innivalóért, mert ők túl lusták ahhoz, hogy lesétáljanak a legközelebbi boltig. Ahogy a stúdióhoz közeledtem, egy ismerős alakot pillantottam meg. De hisz ez JiMin. De mégis mit keres itt? Ha a fanok meglátják, nagy üldözés lesz a vége. Kikerekedett szemekkel figyeltem az egyre közeledő srácot. A haját ide oda fújta a szél az ingével együtt. Egyik lábát a falnak támasztotta, míg a másikkal tartotta magát, kezeit pedig a zsebeiben pihentette. Ahogy ő is észrevett, egy fanokat megölő mosolyt villantott felém és lassan ő is sétálgatni kezdett az én irányomba. Amikor már előttem állt, a kezét nyújtotta.

'M-Mit akarsz?'-kérdeztem még mindig csodálkozva.

'Szerinted mit? Ideadnád a szatyrokat, vagy most helyben óhajtasz összeesni?'-mondta pimasz vigyorral az arcán.

'Áh... Nem vagyok már kislány, ha idáig elbírtam, az a pár méter nem öl meg..'

'Tán' csak nem valami másban reménykedtél?'

'Hogy érted?'-kérdeztem.

Megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. Az államat felemelte és iszonyat szexi mosollyal meredt rám. Annyira meglepett, hogy elejtettem mindkét szatyrot. 

'Oppa ne itt!'-kiáltottam rá elvörösödve.

'Tehát akkor máshol lehet.'-jelentette ki még mindig vigyorogva.

'Nem erről beszélek...Ha valaki meglát minket így együtt, akkor nagy hepaj lesz!'

'Oh Ari..Ari...Ari..'

'Mi van?'

'Nem mondta a menedzser, hogy a srácok nincsenek itt?'

'H-Hogy mi? Akkor hol vannak?'

'Fotózásra mentek. Én lázas voltam ezért itt maradtam, tehát kettesben leszünk egész délután.'

'Na most azonnal verd ki a fejedből!'

'Ha-ha! Mégis mit szivi?'

Ez a perverz oppa.... Tudom, hogy mit akar, de én nem akarok balhét. A múltkor azért kapott, mert hozzáért a kezemhez. Mi lesz, ha még rosszabb történik? A szatyrok még mindig a földön hevertek.

'Hadd vigyem már be a kaját oppa!'-mondtam indulatosan JiMin hasát tolva.

Egész kidolgozott a felsőteste. Nem mintha végigtapogattam volna, csak ő is ráfeszített, amikor hozzáértem. Próbáltam eltolni magamtól, de túl erős volt, hiába nyomtam, ő meg se rezzent. Többet kéne gyúrnom.

'J-JiMin kérlek eressz. A kajád a földön hever..'

'Most éppen Ari-ra vagyok kiéhezve.'

Elvörösödtem. Nem tudok mit csinálni, ő addig nem ereszt, míg igent nem mondok kérésére. Felnéztem rá. Barna szemei csillogtak és még mindig mosolygott. Muszáj valamit tennem. Ha valaki meglát, tuti újságok fognak rólunk írni, de én ezt nem akarom. Nem akarom, hogy egy életre megutáljon az egész banda, és főleg azt nem, hogy JiMin elveszítse miattam az álmát. Akár akarom, akár nem, igent mondok.

'Jimin..'

'Igen szépségem?'

'Ha egy jó elrejtett helyre megyünk, akkor nekem oké...'

'H-Hogy mi...?'

'Azt mondtam, hogy...atyám..igen..'

'Ilyen szépet se hallottam még...'

Felkapta a szatyrokat és gyors tempóban a bejárat fele vette az irányt. Észre se vettem azt, hogy már az ételt lerakta a konyhában, lassan, még mindig vörös fejjel követtem. Amikor óvatosan a kezemet megfogta, egy kissé meg is ugrottam.

'Nem fogok olyan dolgot tenni, ami fáj, vagy ártalmas lenne kettőnknek, megígérem.'-mondta.

A szobája felé vezetett. Erre ritkán járok, csak megágyazni és néha takarítani szoktam. A kezével befelé mutatott, az ágy irányába. Beléptem. Tiszta és illatos, mint mindig. Az ágya óriási, a szobája az erkélynél van, így a ki-be látás is csodálatos. Leültem a francia ágyára, és a hajamat kezdtem el piszkálni. Szokásom volt ezt csinálni, ha ideges voltam. Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, és felém fordult, vártam arra, hogy mikor taszít az ágyhoz, mint egy vadállat. De ő nem tette. Leguggolt és az államhoz ért. Lassan felemelte, hogy szemtől-szembe kezdjen el beszélni hozzám.

'Tudatni akarom veled, hogy én nem csak a kielégítésemre vágyok, nem arra akarnálak használni, hogy nekem jobb legyen. Én tényleg szeretlek Ari, és szeretném, ha ezt viszonoznád te is. Számomra nem egy eszköz vagy.. Nem akarok rád erőltetni semmit, ott az ajtó, bármikor elmehetsz.'

Most erre mit mondjak? Teljesen meglepett...sokkal jobban szeretnék vele lenni, mint eddig. Viszont kételyeim is vannak. Ő egy híres idol egy tucatnyi rajongóval.

'JiMin..nem azzal van a baj, hogy nem akarom..egyszerűen a jövőre is gondolok..te egy idol vagy, én meg csak egy átlagos lány, egy szuper munkával.. Nem érdemellek meg..te túl jó vagy hozzám..'

'Hülyeségeket beszélsz. Ha átlagos lennél, akkor most nem ülnél itt.. Rengeteget jelentesz nekem. Ne a többi lányhoz hasonlítsd magad. Te más vagy.'

'Mégis hibásnak érzem magam..az én hibám, hogy most itt vagyunk..ha nem vállalom el a munkát ak--'

De a mondatomat nem tudtam befejezni. JiMin ajkai az enyémhez értek szép lassan. Megcsókolt, egyre szenvedélyesebben. Körülbelül egy fél percig tartott az egész. Ahogy eltávolodott tőlem, beszédre nyitotta száját.

'Ha nem vállalod el a munkát, akkor most is színlelnem kéne a mosolyom.'

'JiMin...'

Hogy lehet ennyire aranyos.. eddig nem vártam annyira, de most én akarom lerohanni. Én..szeretem őt. És megteszem amit kér. Nem csak, mert lelket öntött belém, hanem mert boldoggá és teljessé tesz. 

JiMin lehajtotta a fejét, és indulni készült. Biztos, mert csak némán ülök, és a csók óta meg se szólaltam. Az ajtó felé vette az irányt, keze már a kilincsen volt.

'JIMIN!!!'

'H-Hm...?'

Odafutottam és a nyakánál fogva lehúztam. Arca egy szinten volt az enyémmel. Szemeit tágra nyitotta és szótlanul állt. 

'Én is szeretlek.'

Éééééés megcsókoltam. Nem érdekelt a jövő, csak a jelen. Én szeretem őt, és ha ő is szeret, nem fog mások véleményére adni. 

Miután elengedtem, ő még mindig lefagyva állt előttem. Idő kell neki, míg felfogja a történteket.

'El sem hiszed, hogy mennyire boldog vagyok!'-kiáltott, és derekamat tartva a levegőbe emelt, majd szorosan megölelt.'Ari..lennél a titkos barátnőm?'

'Ezerszer igen.'-mondtam mosolyogva.

Bár a kapcsolatunkat titokban kell tartani, nem nagyon izgat. A lényeg, hogy mi ketten tudunk róla. <3

 

 

 

Megosztás a facebookon