A késésről...

Mint azt ahogy észrevehettétek, egy ideje nem posztoltam történeteket. Hadd magyarázzam meg az okokat.

Mostanában eléggé elfoglalt lettem, személyes és iskolai okok miatt is. Azt a kevés időmet zeneletöltésre, evésre és alvásra szenteltem. Az ígért történetekkel kissé le vagyok maradva, viszont ez nem az idő hiányossága miatt van. 

Legutóbb a SeHun-Lonely Oppa  történetemet teljes egészében leírtam ide, és a blog hibát jelzett. Az azelőtti történeteimnél is észleltem ezt a hibát, a formázások, a kép és a történet is teljes egészében elveszett. Körülbelül 4-5 órámba telt, míg a négyoldalas történetet legépeltem, és már nem volt türelmem újra megtenni, megjegyzem, hajnal után végeztem.

Közben egy LuHan és egy TaeYong történetet is írni kezdtem füzetbe, azokat is minél hamarabb be szeretném fejezni, aztán kiposztolni. Ez azt jelenti, hogy csekély 3-4 történettel le vagyok maradva, ezért elnézéseteket és türelmeteket kérem. Még épségben vagyok, nem haltam meg :').

További szép napot mindenkinek, javaslom, hogy amíg nem rakom fel az új történeteket, addig érjétek be a régiekkel. ♥

~Ari~

Sorry Sorry...

Sziasztok borsókáim!

Egy keveset várakozni kell a fanficikre nem túl publikus okok miatt. Következő hétre viszont 2 vagy több story-t is ígérek nektek. ^u^

További szép napot mindenkinek! ♥

Jelly oppa (Jimin-지민)

Mi történik, ha életed szerelmével összeveszel? És mi lesz, ha a volt osztálytársad még mindig hiányol egy bizonyos csók miatt?

Három hete járunk JiMinnel. Őszintén mondom, nehéz magamban tartani az együttlétünket. Legszívesebben kiáltoznék örömömben, hogy: "Nézd világ! Ez a pasi az enyém, csak az enyém!" meg hasonlók. A konyhában szorgoskodtam, amikor valaki megfogta a derekam.
'Jó reggelt hercegnő!'
Nevetve megfordultam és megöleltem JiMin-t.
'Jó reggelt neked is!'
'Mi jót csinálsz?'
'Kaját a népnek.'
'Örülj, hogy most csak a banda van itt, egyedül nekünk kell főznöd, nem az egész stábnak.'
'Pont ezért mondom... Tudod te, hogy mennyit esztek?'
'Egy heti éheztetés után jól esik a házi koszt.'
'Most úgy viselkedünk, mint egy házaspár.'-kuncogtam.
Erre JiMin elkomolyodott.
'M-Mi az?'-kérdeztem megszeppenve.
'Egyszer tényleg a feleségem leszel, ugye tudod?
Rákvörös lettem. Kicsit korai még erről beszélgetnünk, de az én hibám, hogy felhoztam a témát. Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy JiMin pöckölése hozott vissza a valóvilágba.
'Aú!'
'Nem válaszoltál a kérdésemre..'
'M-Mi az?'
'Nem kéne figyelni az omlettet?'
'...'
Gyors megfordultam épp időben, mielőtt megégett volna a tamagoyaki.
'Miattad majdnem megégettem a tojást!'
'Köszönd a saját álomvilágodnak...'
'Te beszéltél az esküvőről!'
'Viszont te említetted meg a házasságot..'
Morcosan felszeleteltem az omlettet és az asztalra raktam a többi fogás mellé. Megmostam a kezem, levettem a kötényt és kiengedtem a hajam.
'...Ari, bocsánat..'
Fájt az, hogy igaza van. Most odamennék hozzá, és megölelném, de inkább a makacsságomat hagyom érvényesülni. Hogyan tudok ennyin így megsértődni?
Felkaptam a cipőmet és a pulcsimat, és kimentem a bejárai ajtón. Szükségem volt egy kis friss levegőre. A kezeimet a pulóverem zsebébe csúsztattam. Azt sem tudom, hogy merre menjek. A lényeg, hogy JiMin nem jöhet utánam a fanok és az újságírók miatt. A park felé vettem az irányt. A cseresznyevirág szirmok lassan szállingóztak a szélben. A hajam ide-oda szállt. Körülnéztem. Mindenütt boldog szerelmespárok. Nekem bezzeg titokban kell tartanom a magánéletem, és nem élhetek úgy, mint egy átlagos, mégis boldog ember.
'Yoon Ari?'
'M-Mi?'
Valaki a teljes nevemen szólított. Hátrafordultam. D-De ez hogy lehet? Ő meg mit keres itt?
'Yakoshiba...Kaito..'
'Tehát emlékszel rám.'
'Hogyne emlékeznék a régi szerelmemre...'
Semmit sem változott. Még mindig megvannak a mosolygásnál keletkező gödröcskéi, ugyanúgy tökéletesen áll a világos barna haja és ragyognak a zöld szemei. Egy iskolába jártunk egészen általánostól a gimiig. Őt áthelyezték egy gazdag, híres iskolába. Évek óta nem láttam.
Kaito boldogan mosolygott. Az a mosoly..a suli összes lánya szerelmes volt belé. És hát, tőle kaptam az első csókom is.
'H-Hogy kerülsz ide?'-kérdeztem dadogva.
'Itt dolgozom.'
'H-Hol??'
Büszkén egy ötcsillagos hotel irányába mutatott.
'A személyzet tagja vagy?'
'Ha ha! Dehogy! A hotel tulajdonosa vagyok.'
'Hogy mi? Ilyen fiatalon egy hotel tulaja vagy? Ráadásul nem akármilyen hotelé! Ez a hotel baromi híres!'
'Mindig is érzékem volt az ilyesmihez.'
'Az aztán biztos!'
Egy percig csendben néztünk egymás irányába, aztán Keita feltett egy váratlan kérdést:
'Amióta szakítottunk, találtál valaki mást?'
'Ezt hogy érted?'-vörösödtem el.
'Pontosan úgy, ahogy kérdeztem..van barátod?'
'Nos..igen, van..'
'Hogy-hogy egyedül sétálgatsz errefelé?'
'Hááááát! Kicsit összekaptunk, kellett egy kis friss levegő, hogy átgondoljam a dolgokat.'
'Ha megkérdezhetem..hogy hívják őt?'
A francba! Nem mondhatom el neki, hogy Park JiMin-nel járok. Nincs mit tenni, hazudnom kell. A pozitív hazugság nem nagy bűn. A mély lélegzetet vettem.
'A neve John, Amerikából jött, a szülei földművesek és van hat testvére.'
'Csak a nevére voltam kíváncsi, de azért köszi a részletességet. Legalább megtudtam rólad, hogy a parasztokra buksz.'
'A kutyákat is...szereti..'
Mi a fene ütött belém? Ez az Ari, kicsit sem vagy gyanús. Tehát John.. Ennél jobbat nem tudtál volna kitalálni?
'Nos..ha tudod valamiben segíteni, vagy kell egy beszélőtárs, akkor hívj, itt a számom.'
'Köszönöm Keita.'
Elvettem a cetlit és búcsúzni készültem. Keita az utolsó pillanatban komolyan fordult felém, és ennyit mondott:
'Ha véletlenül szakítanál vele, én várni fogok rád..'
Ezzel megfordult és zsebre dugott kézzel a park kijárata felé indult.
Nem szabadott volna elfogadnom a cetlit. Még JiMin megtudja és szakít velem. Egyébként sem érzek semmit Keita iránt, már évek óta nem láttam. Hosszas gondolkozás után indulni készültem, amikor valaki megragadta a karomat.
'Kyaaa!'
'Kya?..'
Az ismeretlen arca felé indítottam a szabadon hagyott kezem, de ő azt is megragadta.
'Ari! Nyugodj le!'
Ez a hang..ezt bárhol felismerném..
'J-JiMin?!'
'Jézusom Ari..mit kell itt összeverni a pasid?'
'Sajnálom..! De te tehetsz róla.. egyébként is, mi az anyám kínjáért vagy itt? Még meglát valaki!'
'Ezért van rajtam ez a sok gönc..'
'Mióta figyelsz?'
'Épp elég ideje..ki volt az a srác?'
'Csak egy volt osztálytársam Tokyo-ból..'
'Ari ne hazudj.'
'Ezt hogy érted?'
'Hallottam, hogy miket mondott neked..'
'Óh JiMin mégis mi bajod van? Tőle kaptam az első csókom és ennyi...'
'Őszintén szólva egy kicsit sem szimpi a srác..és az első csók?'
'Még ha szeret is, én nem viszonozom az érzelmeit, viszont a számát megtartom vészhelyzet esetére.'
'Ari ez nem vicces...'
Magához húzott a kezemnél fogva és átölelt.
'Nem engedem, hogy rád nézzen egy fiú sem..te egyedül az enyém vagy, senki másé..hozzám tartozol Ari.'
'J-JiMin..te..te..te..rohadtul féltékeny vagy!'-tört ki belőlem a nevetés.
'Pfft..rontsd el a pillanatot.'
'Hahaha! Ne haragudj!'-nevettem még mindig.'Jól áll neked a féltékenység.'
JiMin vörös arccal eltolt magától és más irányba fordult. A kapucnival a fején próbálta leplezni idegességét.
'...nem tudnál egyszer az életben komolyan venni?'
'..hm?'
'Még mindig azt hiszed, hogy csak viccelek..'
'N-Nem, dehogy!'
'Mégis kinevetsz.. Nem hiszed el, hogy képes lennék bármire azért, hogy megvédhesselek a többi idióta sráctól?'
'Elveszettem a fonalat..'
'Láttam, hogy nézett rád az a srác és legszívesebben eltörtem volna a végtagjait, de csak vártam a reakciódra.. úgymond "vizsgáztattalak", és átmentél.. Te tényleg más vagy, mint a többi lány, te önmagamért szeretsz.. Viszont igazad van, tényleg féltékeny vagyok..'
'A semmiért.. mivel nincs rá okod, Keita és köztem nincs semmi, hányszor mondjam el?'
'Nekem nem elég ha mondod, bizonyítsd is be.. A szemeim nem hazudnak, csak a szám..'
'Egy akkora idióta vagy..de az én idiótám.'
Mosolyogva közelebb léptem hozzá, és megcsókoltam.
'Mit kéne még tegyek?'
'A megbocsájtásig hosszú út vezet.'
'Hol az út vége?'-nevettem.
'Az ágyamban.'-kacsintott és felvett az ölébe.
'J-JiMin! Itt bárki láthat!'
'Szerinted érdekel?'
'Ha annyira akarsz, akkor várj, míg visszaérünk a lakásba.'
'Nem a türelmemről vagyok híres.'
Kisgyerekek kezdtek el feltűnni körülöttünk. Az egyik megszólalt:
'Nézzétek! Azok a felnőttek perverz dolgokat csinálnak!'
'JiMin tegyél le! Húzzunk haza!'
És erre ő elindult a visszafelé vezető úton, velem...a kezeiben..
'M-Miért csinálod ezt velem?'-kérdeztem vörös fejjel dadogva.
'Mert élvezem..'-mosolyodott el.
Nekem ez a végzetem. Egy perverz oppa, akibe reménytelenül beleszerettem..

Folyamatban...

Sziasztok! 

Egy ideje nem raktam fel történeteket, ezért bocsánatot szeretnék kérni. Ma délutánra már olvasható állapotban lesz a Jelly oppa (Jimin-지민)  történetem remélem, hogy tetszeni fog, előre is jó olvasást és szép napot! ^w^

 

 

Oppa Help Me (Jimin-지민)

Egy tavaszi nap volt. Éppen a bevásárlásból érkeztem meg a Big Hit stúdió felé, megpakolt szatyrokkal. A menedzser elküldött kajáért és innivalóért, mert ők túl lusták ahhoz, hogy lesétáljanak a legközelebbi boltig. Ahogy a stúdióhoz közeledtem, egy ismerős alakot pillantottam meg. De hisz ez JiMin. De mégis mit keres itt? Ha a fanok meglátják, nagy üldözés lesz a vége. Kikerekedett szemekkel figyeltem az egyre közeledő srácot. A haját ide oda fújta a szél az ingével együtt. Egyik lábát a falnak támasztotta, míg a másikkal tartotta magát, kezeit pedig a zsebeiben pihentette. Ahogy ő is észrevett, egy fanokat megölő mosolyt villantott felém és lassan ő is sétálgatni kezdett az én irányomba. Amikor már előttem állt, a kezét nyújtotta.

'M-Mit akarsz?'-kérdeztem még mindig csodálkozva.

'Szerinted mit? Ideadnád a szatyrokat, vagy most helyben óhajtasz összeesni?'-mondta pimasz vigyorral az arcán.

'Áh... Nem vagyok már kislány, ha idáig elbírtam, az a pár méter nem öl meg..'

'Tán' csak nem valami másban reménykedtél?'

'Hogy érted?'-kérdeztem.

Megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. Az államat felemelte és iszonyat szexi mosollyal meredt rám. Annyira meglepett, hogy elejtettem mindkét szatyrot. 

'Oppa ne itt!'-kiáltottam rá elvörösödve.

'Tehát akkor máshol lehet.'-jelentette ki még mindig vigyorogva.

'Nem erről beszélek...Ha valaki meglát minket így együtt, akkor nagy hepaj lesz!'

'Oh Ari..Ari...Ari..'

'Mi van?'

'Nem mondta a menedzser, hogy a srácok nincsenek itt?'

'H-Hogy mi? Akkor hol vannak?'

'Fotózásra mentek. Én lázas voltam ezért itt maradtam, tehát kettesben leszünk egész délután.'

'Na most azonnal verd ki a fejedből!'

'Ha-ha! Mégis mit szivi?'

Ez a perverz oppa.... Tudom, hogy mit akar, de én nem akarok balhét. A múltkor azért kapott, mert hozzáért a kezemhez. Mi lesz, ha még rosszabb történik? A szatyrok még mindig a földön hevertek.

'Hadd vigyem már be a kaját oppa!'-mondtam indulatosan JiMin hasát tolva.

Egész kidolgozott a felsőteste. Nem mintha végigtapogattam volna, csak ő is ráfeszített, amikor hozzáértem. Próbáltam eltolni magamtól, de túl erős volt, hiába nyomtam, ő meg se rezzent. Többet kéne gyúrnom.

'J-JiMin kérlek eressz. A kajád a földön hever..'

'Most éppen Ari-ra vagyok kiéhezve.'

Elvörösödtem. Nem tudok mit csinálni, ő addig nem ereszt, míg igent nem mondok kérésére. Felnéztem rá. Barna szemei csillogtak és még mindig mosolygott. Muszáj valamit tennem. Ha valaki meglát, tuti újságok fognak rólunk írni, de én ezt nem akarom. Nem akarom, hogy egy életre megutáljon az egész banda, és főleg azt nem, hogy JiMin elveszítse miattam az álmát. Akár akarom, akár nem, igent mondok.

'Jimin..'

'Igen szépségem?'

'Ha egy jó elrejtett helyre megyünk, akkor nekem oké...'

'H-Hogy mi...?'

'Azt mondtam, hogy...atyám..igen..'

'Ilyen szépet se hallottam még...'

Felkapta a szatyrokat és gyors tempóban a bejárat fele vette az irányt. Észre se vettem azt, hogy már az ételt lerakta a konyhában, lassan, még mindig vörös fejjel követtem. Amikor óvatosan a kezemet megfogta, egy kissé meg is ugrottam.

'Nem fogok olyan dolgot tenni, ami fáj, vagy ártalmas lenne kettőnknek, megígérem.'-mondta.

A szobája felé vezetett. Erre ritkán járok, csak megágyazni és néha takarítani szoktam. A kezével befelé mutatott, az ágy irányába. Beléptem. Tiszta és illatos, mint mindig. Az ágya óriási, a szobája az erkélynél van, így a ki-be látás is csodálatos. Leültem a francia ágyára, és a hajamat kezdtem el piszkálni. Szokásom volt ezt csinálni, ha ideges voltam. Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, és felém fordult, vártam arra, hogy mikor taszít az ágyhoz, mint egy vadállat. De ő nem tette. Leguggolt és az államhoz ért. Lassan felemelte, hogy szemtől-szembe kezdjen el beszélni hozzám.

'Tudatni akarom veled, hogy én nem csak a kielégítésemre vágyok, nem arra akarnálak használni, hogy nekem jobb legyen. Én tényleg szeretlek Ari, és szeretném, ha ezt viszonoznád te is. Számomra nem egy eszköz vagy.. Nem akarok rád erőltetni semmit, ott az ajtó, bármikor elmehetsz.'

Most erre mit mondjak? Teljesen meglepett...sokkal jobban szeretnék vele lenni, mint eddig. Viszont kételyeim is vannak. Ő egy híres idol egy tucatnyi rajongóval.

'JiMin..nem azzal van a baj, hogy nem akarom..egyszerűen a jövőre is gondolok..te egy idol vagy, én meg csak egy átlagos lány, egy szuper munkával.. Nem érdemellek meg..te túl jó vagy hozzám..'

'Hülyeségeket beszélsz. Ha átlagos lennél, akkor most nem ülnél itt.. Rengeteget jelentesz nekem. Ne a többi lányhoz hasonlítsd magad. Te más vagy.'

'Mégis hibásnak érzem magam..az én hibám, hogy most itt vagyunk..ha nem vállalom el a munkát ak--'

De a mondatomat nem tudtam befejezni. JiMin ajkai az enyémhez értek szép lassan. Megcsókolt, egyre szenvedélyesebben. Körülbelül egy fél percig tartott az egész. Ahogy eltávolodott tőlem, beszédre nyitotta száját.

'Ha nem vállalod el a munkát, akkor most is színlelnem kéne a mosolyom.'

'JiMin...'

Hogy lehet ennyire aranyos.. eddig nem vártam annyira, de most én akarom lerohanni. Én..szeretem őt. És megteszem amit kér. Nem csak, mert lelket öntött belém, hanem mert boldoggá és teljessé tesz. 

JiMin lehajtotta a fejét, és indulni készült. Biztos, mert csak némán ülök, és a csók óta meg se szólaltam. Az ajtó felé vette az irányt, keze már a kilincsen volt.

'JIMIN!!!'

'H-Hm...?'

Odafutottam és a nyakánál fogva lehúztam. Arca egy szinten volt az enyémmel. Szemeit tágra nyitotta és szótlanul állt. 

'Én is szeretlek.'

Éééééés megcsókoltam. Nem érdekelt a jövő, csak a jelen. Én szeretem őt, és ha ő is szeret, nem fog mások véleményére adni. 

Miután elengedtem, ő még mindig lefagyva állt előttem. Idő kell neki, míg felfogja a történteket.

'El sem hiszed, hogy mennyire boldog vagyok!'-kiáltott, és derekamat tartva a levegőbe emelt, majd szorosan megölelt.'Ari..lennél a titkos barátnőm?'

'Ezerszer igen.'-mondtam mosolyogva.

Bár a kapcsolatunkat titokban kell tartani, nem nagyon izgat. A lényeg, hogy mi ketten tudunk róla. <3

 

 

 

Bemutatkozás

Üdv az oldalamon! ^w^

A blogger nevem Ari, tehát nyugodtan szólítsatok így. 15 éves vagyok, és egyben egy ÓRIÁSI kpop rajongó is. Nem állt szándékomban blogot kezdeni, de ahogy mások remek történeteit olvastam az interneten, megjött hozzá a kedvem. A barátaim szerint van is tehetségem hozzá, már régen is írtam történeteket. Először csak papírfecnikre, amik egy kevéske idő után a kukában landoltak, aztán jöttek az A4-es papírok, később pedig már egész füzeteket szántam erre a célra. Na és most..eljutottam idáig is..

Kb. 10-11 évesen hallottam az első kpop számokat az egyik non-kpopper unokatestvérem által. Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy azon a nyári napon reggel 3 órakor meghallgattatta velem az APink NoNoNo-t és a Hush-t. Csak azután találtam meg a Boyfriend Boyfriend-jére. 

Kedvenc fiúbandám a BTS, lánybandám a 4minute.

Az oldalról

Bátorítani szeretnék mindenkit, hogy írjátok meg, hogy milyen történeteket szeretnétek olvasni, vagy mit tanácsolnátok az oldal fejlesztésében. Amikor csak van szabadidőm, akkor megpróbálok legalább egy új történetet írni nektek.

Bármilyen banda(tag/tagok)-ról írok. Természetesen jelölni fogom a történetek tartalmát.

+16,+18 = erőszakos, erotikus

(ya) = yaoi (fiúxfiú)

(yu) = yuri (lányxlány)

n = normál, erőszak ill. erotika mentes

(A yaoi-t és a yuri-t ritkábban fogjátok megtalálni, mert nem vagyok egy nagy fanjuk :p)

Jó olvasást mindenkinek! :)