Három hete járunk JiMinnel. Őszintén mondom, nehéz magamban tartani az együttlétünket. Legszívesebben kiáltoznék örömömben, hogy: "Nézd világ! Ez a pasi az enyém, csak az enyém!" meg hasonlók. A konyhában szorgoskodtam, amikor valaki megfogta a derekam.
'Jó reggelt hercegnő!'
Nevetve megfordultam és megöleltem JiMin-t.
'Jó reggelt neked is!'
'Mi jót csinálsz?'
'Kaját a népnek.'
'Örülj, hogy most csak a banda van itt, egyedül nekünk kell főznöd, nem az egész stábnak.'
'Pont ezért mondom... Tudod te, hogy mennyit esztek?'
'Egy heti éheztetés után jól esik a házi koszt.'
'Most úgy viselkedünk, mint egy házaspár.'-kuncogtam.
Erre JiMin elkomolyodott.
'M-Mi az?'-kérdeztem megszeppenve.
'Egyszer tényleg a feleségem leszel, ugye tudod?
Rákvörös lettem. Kicsit korai még erről beszélgetnünk, de az én hibám, hogy felhoztam a témát. Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy JiMin pöckölése hozott vissza a valóvilágba.
'Aú!'
'Nem válaszoltál a kérdésemre..'
'M-Mi az?'
'Nem kéne figyelni az omlettet?'
'...'
Gyors megfordultam épp időben, mielőtt megégett volna a tamagoyaki.
'Miattad majdnem megégettem a tojást!'
'Köszönd a saját álomvilágodnak...'
'Te beszéltél az esküvőről!'
'Viszont te említetted meg a házasságot..'
Morcosan felszeleteltem az omlettet és az asztalra raktam a többi fogás mellé. Megmostam a kezem, levettem a kötényt és kiengedtem a hajam.
'...Ari, bocsánat..'
Fájt az, hogy igaza van. Most odamennék hozzá, és megölelném, de inkább a makacsságomat hagyom érvényesülni. Hogyan tudok ennyin így megsértődni?
Felkaptam a cipőmet és a pulcsimat, és kimentem a bejárai ajtón. Szükségem volt egy kis friss levegőre. A kezeimet a pulóverem zsebébe csúsztattam. Azt sem tudom, hogy merre menjek. A lényeg, hogy JiMin nem jöhet utánam a fanok és az újságírók miatt. A park felé vettem az irányt. A cseresznyevirág szirmok lassan szállingóztak a szélben. A hajam ide-oda szállt. Körülnéztem. Mindenütt boldog szerelmespárok. Nekem bezzeg titokban kell tartanom a magánéletem, és nem élhetek úgy, mint egy átlagos, mégis boldog ember.
'Yoon Ari?'
'M-Mi?'
Valaki a teljes nevemen szólított. Hátrafordultam. D-De ez hogy lehet? Ő meg mit keres itt?
'Yakoshiba...Kaito..'
'Tehát emlékszel rám.'
'Hogyne emlékeznék a régi szerelmemre...'
Semmit sem változott. Még mindig megvannak a mosolygásnál keletkező gödröcskéi, ugyanúgy tökéletesen áll a világos barna haja és ragyognak a zöld szemei. Egy iskolába jártunk egészen általánostól a gimiig. Őt áthelyezték egy gazdag, híres iskolába. Évek óta nem láttam.
Kaito boldogan mosolygott. Az a mosoly..a suli összes lánya szerelmes volt belé. És hát, tőle kaptam az első csókom is.
'H-Hogy kerülsz ide?'-kérdeztem dadogva.
'Itt dolgozom.'
'H-Hol??'
Büszkén egy ötcsillagos hotel irányába mutatott.
'A személyzet tagja vagy?'
'Ha ha! Dehogy! A hotel tulajdonosa vagyok.'
'Hogy mi? Ilyen fiatalon egy hotel tulaja vagy? Ráadásul nem akármilyen hotelé! Ez a hotel baromi híres!'
'Mindig is érzékem volt az ilyesmihez.'
'Az aztán biztos!'
Egy percig csendben néztünk egymás irányába, aztán Keita feltett egy váratlan kérdést:
'Amióta szakítottunk, találtál valaki mást?'
'Ezt hogy érted?'-vörösödtem el.
'Pontosan úgy, ahogy kérdeztem..van barátod?'
'Nos..igen, van..'
'Hogy-hogy egyedül sétálgatsz errefelé?'
'Hááááát! Kicsit összekaptunk, kellett egy kis friss levegő, hogy átgondoljam a dolgokat.'
'Ha megkérdezhetem..hogy hívják őt?'
A francba! Nem mondhatom el neki, hogy Park JiMin-nel járok. Nincs mit tenni, hazudnom kell. A pozitív hazugság nem nagy bűn. A mély lélegzetet vettem.
'A neve John, Amerikából jött, a szülei földművesek és van hat testvére.'
'Csak a nevére voltam kíváncsi, de azért köszi a részletességet. Legalább megtudtam rólad, hogy a parasztokra buksz.'
'A kutyákat is...szereti..'
Mi a fene ütött belém? Ez az Ari, kicsit sem vagy gyanús. Tehát John.. Ennél jobbat nem tudtál volna kitalálni?
'Nos..ha tudod valamiben segíteni, vagy kell egy beszélőtárs, akkor hívj, itt a számom.'
'Köszönöm Keita.'
Elvettem a cetlit és búcsúzni készültem. Keita az utolsó pillanatban komolyan fordult felém, és ennyit mondott:
'Ha véletlenül szakítanál vele, én várni fogok rád..'
Ezzel megfordult és zsebre dugott kézzel a park kijárata felé indult.
Nem szabadott volna elfogadnom a cetlit. Még JiMin megtudja és szakít velem. Egyébként sem érzek semmit Keita iránt, már évek óta nem láttam. Hosszas gondolkozás után indulni készültem, amikor valaki megragadta a karomat.
'Kyaaa!'
'Kya?..'
Az ismeretlen arca felé indítottam a szabadon hagyott kezem, de ő azt is megragadta.
'Ari! Nyugodj le!'
Ez a hang..ezt bárhol felismerném..
'J-JiMin?!'
'Jézusom Ari..mit kell itt összeverni a pasid?'
'Sajnálom..! De te tehetsz róla.. egyébként is, mi az anyám kínjáért vagy itt? Még meglát valaki!'
'Ezért van rajtam ez a sok gönc..'
'Mióta figyelsz?'
'Épp elég ideje..ki volt az a srác?'
'Csak egy volt osztálytársam Tokyo-ból..'
'Ari ne hazudj.'
'Ezt hogy érted?'
'Hallottam, hogy miket mondott neked..'
'Óh JiMin mégis mi bajod van? Tőle kaptam az első csókom és ennyi...'
'Őszintén szólva egy kicsit sem szimpi a srác..és az első csók?'
'Még ha szeret is, én nem viszonozom az érzelmeit, viszont a számát megtartom vészhelyzet esetére.'
'Ari ez nem vicces...'
Magához húzott a kezemnél fogva és átölelt.
'Nem engedem, hogy rád nézzen egy fiú sem..te egyedül az enyém vagy, senki másé..hozzám tartozol Ari.'
'J-JiMin..te..te..te..rohadtul féltékeny vagy!'-tört ki belőlem a nevetés.
'Pfft..rontsd el a pillanatot.'
'Hahaha! Ne haragudj!'-nevettem még mindig.'Jól áll neked a féltékenység.'
JiMin vörös arccal eltolt magától és más irányba fordult. A kapucnival a fején próbálta leplezni idegességét.
'...nem tudnál egyszer az életben komolyan venni?'
'..hm?'
'Még mindig azt hiszed, hogy csak viccelek..'
'N-Nem, dehogy!'
'Mégis kinevetsz.. Nem hiszed el, hogy képes lennék bármire azért, hogy megvédhesselek a többi idióta sráctól?'
'Elveszettem a fonalat..'
'Láttam, hogy nézett rád az a srác és legszívesebben eltörtem volna a végtagjait, de csak vártam a reakciódra.. úgymond "vizsgáztattalak", és átmentél.. Te tényleg más vagy, mint a többi lány, te önmagamért szeretsz.. Viszont igazad van, tényleg féltékeny vagyok..'
'A semmiért.. mivel nincs rá okod, Keita és köztem nincs semmi, hányszor mondjam el?'
'Nekem nem elég ha mondod, bizonyítsd is be.. A szemeim nem hazudnak, csak a szám..'
'Egy akkora idióta vagy..de az én idiótám.'
Mosolyogva közelebb léptem hozzá, és megcsókoltam.
'Mit kéne még tegyek?'
'A megbocsájtásig hosszú út vezet.'
'Hol az út vége?'-nevettem.
'Az ágyamban.'-kacsintott és felvett az ölébe.
'J-JiMin! Itt bárki láthat!'
'Szerinted érdekel?'
'Ha annyira akarsz, akkor várj, míg visszaérünk a lakásba.'
'Nem a türelmemről vagyok híres.'
Kisgyerekek kezdtek el feltűnni körülöttünk. Az egyik megszólalt:
'Nézzétek! Azok a felnőttek perverz dolgokat csinálnak!'
'JiMin tegyél le! Húzzunk haza!'
És erre ő elindult a visszafelé vezető úton, velem...a kezeiben..
'M-Miért csinálod ezt velem?'-kérdeztem vörös fejjel dadogva.
'Mert élvezem..'-mosolyodott el.
Nekem ez a végzetem. Egy perverz oppa, akibe reménytelenül beleszerettem..♥
Belépés Facebookkal
Szia Kyungrim ^^
Örülök, hogy tetszett :'D próbáltam tökéletesnek megalkotni Keita-t, máskor megpróbálok valami képet összedobni, hogy ne csak eltudd képzelni, hanem lásd is x)
Az akció dús fanficikről meg csak annyit, hogy folyamatban xD És remélem kitalálod, hogy mire gondolok KHM KAIII KHM. :')
Már előre zavarba jöttem XD De már azt is várom ^^
:* nagyon ügyes vagy várom a folytatást ^^
Ohh mami, ez a Keita hasonlít a volt osztálytársamra, csak annyi különbséggel, hogy az a fiú nem ilyen gazdag XD
Amúgy imádtam ezt a részt is, és várom a kövit ^^ (remélem lesz akció XD)